Livic blogja

Felkeltett a postás, úgyhogy akkor már írok egy bejegyzést arról, hogy mi folyik itt.

..jelentkezem. Sok minden történt, összefoglalás következik.

Végre ismét koptatom az iskolapadot az egyetemen és minden várakozásomat felülmúlni látszik ez az év:

Elérkeztünk a nyár végéhez és a 10-es listámat meg sem merem nézni.

Régóta próbálom fejben tartani, hogy mennyi mindent szeretnék csinálni, de aztán mindig történik valami, ami fontosabb, mint a listám, úgyhogy leírom, hogy szem előtt legyen.

Most azért írok ide, mert tanulnom kellene, de rábeszéltem magam, hogy ezzel a bejegyzéssel már nagyon tartozom és fontos megírni, mielőtt elfelejtek mindent.
 

Egészen kedvelem már az angol időjárást. Pláne mostanában. Nagyon sokat süt a nap és egészen meleg van. Na jó, az elmúlt napokra, hetekre igaz ez, most egy kicsit hűvös van, de belefér. Emlékszem amikor itt voltam kisiskolás koromban, akkor szörnyülködtem, hogy hogyan lehet ilyen időjárással együtt élni. Egész jól! :D Most már tényleg hozzászoktam. Minden nap csepereg egy kicsit, éppen hogy, inkább csak szitál, legtöbbször kapucnit sem húzok, nem ám, hogy esernyőt. Másrészt olyan gyönyörű a tavasz itt is. Az egyetem mellett van egy park, ahova minden kedden kiülök ebédelni meg (angol) teát inni két óra között és az egész park nárcisszal van tele, a fák meg szép rózsaszín virágosak.

Most tavaszi szünetem is van itt, amiben évek óta nem volt részem, mert a BME nívós egyetem és a diákjainak semmilyen szünet nem kell - nem a fenéket. :D Szóval élvezem a pihenőt, bár leginkább munkakereséssel és olvasással töltöm, meg megyek be a koncertterembe gyakorolni, hogy ügyes legyek.

Nem sokára lesz egy vizsgám, ahol huszonöt perc alatt össze kell rakni a front keverőt, összekötni egy CD-lejátszóval, meg grafikus EQ-val, meg zajzár/kompresszor eszközökkel, amiket majd jól használni is kell a különböző csatornákon. Jó, ez egyáltalán nem a bonyolult része, azért ennyi tanulás után ez már megy. :D Nyilván tesztelni kell a PA-t, hogy szól-e minden, meg a csatornákat beállítani, stb. A lényeg, hogy a monitor keverőt is össze kell kötni a fronttal, és a végén a frontból kell a monitorutakat állítgatni a színpadon. Na, amit még gyakorolnom kell most nagyon, az a monitorládák grafikus EQ-zásos része. Mert hogy fel kell állnom szépen a színpadra, míg a tanárbácsi beáll a monitorkeverőhöz, beszélni meg ciccegni kell bele a mikrofonba jól, ahogy tanultuk és nekem meg meg kell megmondani, hogy milyen frekvenciákat vágjon ki teljesen vagy csak félig, stb. Namármost: 1. Utálom hallani a hangom, ez mondjuk kellemetlen, mert kénytelen leszek, 2. ha hallom, hogy gerjed valahol, akkor csak kb-ra tudom megmondani, hogy melyik frekvencia környékén lehet az. Hát most erre van egy hónapom, hogy ráállítsam a fülem ügyesen. De menni fog, hát ezért vagyok itt, ez a része ráadásul nagyon érdekel is.

Nagyon nem tudok beszámolni izgalmas eseményekről, nem nagyon történik semmi a sulin meg a melón kívül, bár az utóbbi eléggé elkerül minket megint. De már jelentkeztem sok helyre ismét, úgyhogy most már hívjanak vissza, de izibe'! Jövő hétre ígérték. Szurkoljatok, hogy legyen végre egy normális munkááám! Köszi!

Ha történik valami, akkor írok ígérem, lehet, hogy megyek nyáron egy itteni nagy fesztiválra dolgozni, de még nem mondok semmi részletet, amíg én sem tudok semmit. :D

Imádatom! :)

Tizenegy óra van és nem kaptunk smst, hogy menjünk délután háromra dolgozni, úgyhogy írok, mert ha hihetem, akkor bizony van időm. :D

Mivel nincs internetünk és a telefonomból csináltam wifit, ezért rövid leszek.
Aki kíváncsi a 2012-ben eddig történtekre, ajánlom az icram.blog.hu címet. :)

Hát elérkeztünk ehhez a naphoz..

Azt hiszem pár perce esett le igazából, hogy én tényleg nem leszek otthon karácsonykor. Pityergek is most, főleg, hogy a nővérem gyurmázott egy boldog karácsony feliratot és... <3 nekem meg nincs gyurmám.. :)

Most nyugidő van. :) Találtam egy nagyon finom teát: mangós, narancsos, fahéjas és elképesztően jó hangulata van, amennyiben egy teának lehet olyan. :) Közben ezt a dalt hallgatom, bedugtam a fülem, élvezem és szeretem az életem.

Ezt most muszáj leírnom, mielőtt elfelejtem.
Olyan szépet és egyben elég furcsát álmodtam az éjjel.

Mivel sokan rágtátok a fülem, hogy na már, mi van már, írok pár sort. :D
 

Azért nem jelentkeztem mostanság, mert nincs netem. Most sincs. És csak remélhetem, hogy hétfőn már lesz. A szakemberek szerint rossz a vonal. Ma reggel annyira megszerelték, hogy tíz percig működött, aztán azóta se. Kicsit zabos vagyok.

Fene se érti az angolokat..

Ez a harmadik hét, ha jól számolom. Kezdem nyitogatni a csipáimat. :)
 

Voltunk ám kirándulni szerdán a városban, 2 hét után sikerült megejteni ezt is. Marci már írt erről bővebben, úgyhogy annyira nem fejteném ki, viszont mellékelnék pár képet Manchesterről. (mobillal készültek)
 

Kicsivel előbb elengedtek a 180 perces óráról, van egy szabad órám még a következőig. Angol billentyűzetről pötyögök, előbb-utóbb elfogy a türelmem, hogy ékezettel irjak. (nincs meg a hosszu i...se az u.)

Egyre jobban szeretek itt lenni/élni. Az egyetembe meg lassan bele is szeretek. Már van egyetemi logóval ellátott naptáram is, meg pendrive-om ugye, és még pályázom egy pulcsira is.
 

A ma reggelem is azzal kezdődött, hogy bevágtam a buksim a plafonba. Már nem számolom. Egyszer majd csak megtanulom már, hogy reggel óvatosan kell kelni. :D

Tegnap voltam az egyetemen. Nagyon elgondolkoztam.
 

Azt ígértem magamnak, hogy ha lesz 5 bejegyzésem már, akkor közzé teszem a blogom. Na, ezt még nem tettem meg. :D

Ma először hagyott Marci aludni 9 utánig. Ennek ellenére nem érzem magam kipihentnek. Hiába szeretném az otthoni rohangálást kialudni, szaladgálhatok itt is mindenfélét intézni és még más nyelven is beszélnek hozzám. Egyébként az angollal remekül boldogulok, akad azért jó pár szó és szófordulat, amit nem értek nyilván, de azt elmagyaráztatom. :D
 

Három napja már, hogy Manchesterbe érkeztünk.
A repülés egészen tetszett, bár a felszállást kihagynám, nagyon rosszul viseltem, viszont a leszállás az zseniális volt, azt bizony nagyon élveztem. :D Pest gyönyörű éjjel a magasból, csodaszép látvány volt. Utána viszont nem nagyon láttam semmit, mert felhős volt az ég. Azért még szeretném majd nappal is látni a felhőket felülről. A repülőtéren otthon is és itt is minden rendben ment, a nehéz búcsúzkodást és a kapásból két órás késést leszámítva. Azért ott már kezdtem érezni, hogy mire is vállalkoztam.
 

Sírdogál a kicsiny szívem. Eljutottam a "ha ráülök se csukódik be" fázishoz, ahol már olyan ruhadaraboknak kell búcsút intenem, amiktől nem akarok megválni. A macska rúgja meg.

Holnap utazunk, vagyis ma már mindennel készen kellene lennünk. Ehelyett még temérdek sor van az elintézendő feladatok listámon és csak egyre több lesz. Folyamatosan eszembe jut valami, amit eddig elfelejtettem. Wáááá. Kipukkad a fejem a sok megjegyezendő információtól. :D Wáááá.
IzgulRohanIntézIzgulIzgul.

Eltelt egy újabb remek hét és elkezdődött az indulás hete. Azt kell mondanom, hogy szép kerek történet lett a Magyarország c. fejezet az életemben így a végére.
Jó sok baráttal, ismerőssel találkoztam és rengeteg kellemes emléket gyűjtöttem össze magamnak, ami egy darabig most kitart, remélem. Bár tényleg mindenki gondoskodott arról, hogy jól érezzem magam a nagy izgalom/kétségbeesés közepette, amit ezúton is köszönök. Tényleg hálás vagyok a sok segítségért és a bátorító szavakért, és naná, hogy az ajándékokért is (persze nem kellett volna). :D