Felkeltett a postás, úgyhogy akkor már írok egy bejegyzést arról, hogy mi folyik itt.
Szerencsére a napot mostanában többször is láttam, pedig kezdtem azt hinni, hogy a létezése már csak egy legenda errefelé.
Két év semmit tevés után pedig neki álltam sportolni, valószínüleg a napsugarak hatására. Nagyon jól esik mozogni, voltam úszni, most aerobic dvd-re tornázom, mondjuk fáj is mindenem. Reggel pedig megérkezett az ugrálókötelem is, csak volt értelme kinyitni azt az ajtót. Postás bácsi aranyos volt, rám nézett, nyilván csukva voltak még a szemeim és egyből bocsánatért esedezett, hogy felkeltett és biztosított arról, hogy legközelebb inkább cetlit hagy. Viszont legalább tudom, hogy álmomból felkeltve is rögtön tudok angolul.
Az egyetemen véget ért a második év is, minden vizsgám megvan, a legtöbb B-vel (= 4-es), nagyon tanulságos volt, rengeteg tapasztalatot szereztem, meg kapcsolatokat és lassan-lassan formálódik a kis cégem képe is a fejemben. Névjegykártyám is van már, pontosabban már nincs, mert szétosztottam az összeset. Töröm a fejem a szakdolgozatomon is, mert ugye gyakorlati szakdoga van, még nem tudom mit fogok tervezni/építeni, de szeptemberig kitalálom. Tanulok gitározni, végre neki álltam rendesen. Abszolút pozitív vagyok most, sikerült helyrebillenni. Azóta az univerzum is jobban szeret. Szerettem volna egy iPodot venni, de drága volt, hát szó szerint ráültem egyre a buszon. Valaki elhagyta, jelszó nélkül, mindenféle adat nélkül. Aztán belefutottam egy aranyos plüssmackóba is az utcán. Megvettem a szerelem első látásra gitáromat, Lilynek hívják és gyönyörű hangja van. Megkaptam az egy hónapnyi szabimat is a munkahelyen (még mindig a pizzéria, de már nem sokáig), úgyhogy megyek hazaaaa! Még 18 nap, 21 óra, 32 perc és 24 másodperc a visszaszámlálóm szerint. Úgyhogy jól vagyok! Minden a legnagyobb rendben. :) Imádatom! :)
