..jelentkezem. Sok minden történt, összefoglalás következik.
Elköltöztünk. Ez talán a legfontosabb. Sokkal jobban érzem magam, körülbelül háromszor nagyobb a szobánk, mindkettőnknek van íróasztala, bár az enyémen soha nem férek el, mert mindig telepakolom mindennel. Van három szekrényünk is, kettő az enyém - nyilván. Oh és van még egy kis polcos szekrényem is és a fülbevalófalam is alakot öltött ismét. Mondanom sem kell, mekkora megnyugvás ez, szépen színek szerint vannak elrendezve, csodás. Na meg, a nyakláncaimnak is van már hely a falon és ma felszereltem egy "nefelejts" kistáblát, amire lehet írni filccel mindenfélét, leginkább a beadandóim időpontját, és minden egyebet, mert mindent elfelejtek. Ez semmit nem változott - erre bezzeg határozottan emlékszem. Még mindig a pizzériában dolgozunk. Mellette igyekszem mindenféle hangmérnöki munkát elvállalni, dolgoztam színházban, két showt vittem eddig végig, egészen izgalmas. Egy főiskolás csapat előadásait kell hangosítani, hangmérnök nincs, ezért kell egy-két diák, aki ingyen is megcsinálja. Én nagyon élvezem, nagyon sokat tanulok belőle, mert technikai gond annyi akad, mint égen a csillag, de egyre gyorsabban oldom meg, és általában a próbákon kiküszöbölünk mindent, az előadásokon már csak apróbb meglepetéseket kell. Általában ketten vagyunk, két diák. Imádok megfejteni az már biztos. Mostanában egyre többször állítom magam éles helyzetek elé, mert eddig nagyon a biztonsági zónámon belül mozogtam és amit nem tudtam, hagytam másra. Eddig. Péntekre elvállaltam egy konferenciával egybekötött koncertet, amin én leszek a főhangmérnök, lesz három emberem a különböző feladatokra és én keverem a hangot a közönségnek. Izgulok, mint állat, mondanom sem kell. De jó ez, most már értem, hogy szabad és néha kell hibázni, amíg tanulok és nem fogom máshogy megtanulni ezt az egészet, csak ha csinálom. Tudom, hogy mi a dolgom, tudom melyik gomb mit csinál, amióta itt vagyok több tucat kis koncertet csináltam végig, mennie kell. Hát így. Egyre inkább a filmes hangvilág vonz, meglátjuk találok-e valamit. A sulit szeretem, bár most alig van órám ebben a félévben, elvileg most kell mindenfelé menni szakmai gyakorlatra, de már decemberre teljesítettem az óraszámot, bár ettől függetlenül mindenhova megyek, ahova lehet. Májusban megyek egy zenetanfolyamra, alig várom. Olyasmi, mint a jobbagyféltekés rajzolás (amit elvégeztem korábban), csak zenével. Szóval, ha annyit fejlődök, mint a rajzolással, akkor már bőven megérte. Kíváncsi vagyok rá nagyon, na. Meg akarok tanulni rendesen gitározni, zongorázni és dobolni. Muszáj. Új hobbim is van, összeszerelős játékokkal játszom, amiket össze-vissza kell csavarozni. Bár elég időzabáló hobbi ez, úgyhogy ha neki állok öt-hat órát elvagyok vele. Festeni is festek hál'Isten, kicsit furcsa a legújabb alkotásom, még nincs kész, de ilyet sem festettem még, de annál jobban esett. A könyvek is hegyekben állnak itt mellettem, sokat kellene olvasnom, de le vagyok maradva a tervekhez képest, valahogy elfolyik az idő, de igyekszem jobban beosztani most már. Hogy mindent elfelejtek, ezt már mondtam, igen. Más meg nem jut eszembe. Hát így vagyok mostanság, csak úgy szokásosan livisen. És még mindig nem szoktam le a csokiról és a kakaóról, pedig megpróbáltam. Esélytelen.
