Egyre jobban szeretek itt lenni/élni. Az egyetembe meg lassan bele is szeretek. Már van egyetemi logóval ellátott naptáram is, meg pendrive-om ugye, és még pályázom egy pulcsira is.
 

(Ez a sablon csak ideiglenes, de sajnos az én Livis hátterem betegeskedik és nem lehetett kommentelni, ezt viszont még nem volt időm átalakítani. De napok/hetek kérdése.)

A várost imádom, annyira sokszínű, annyi féle ember van itt, minden nemzet képviselteti magát és mégis mindenki tekintettel van a másikra és odafigyel a másikra. Szimpatikus ez a hozzáállás. Egy közel lévő boltban a néni Sweetheartnak hívott, hát zabáljam meg. Bár ahogy észrevettem, itt simán becézgetik a vásárlókat, de én meg imádom az embereket, ha meg becéznek is, akkor meg pláne. Nem akarom magasztalni Angliát, de annyira máshogy gondolkodnak és olyan logikus, egyszerű és ötletes megoldásaik vannak az életük megkönnyítésére, hogy nem is értem, hogy otthon miért nem így van. Sokszor csak apróságok (bár az oktatás..ha otthon ilyen lenne, Istenkém, de jó lenne.. de ezt majd egy későbbi bejegyzésben), de mégis úgy tudok nekik örülni. Ami hirtelen eszembe jut, egy példa a Tescoban az önkiszolgálópénztár (lehet, hogy már írtam?), vagyis magadnak húzogathatod le a holmikat a gyorsaság érdekében. A buszos/kerékpáros közlekedés is nagyon tetszik, a buszmegállók is máshogy vannak kialakítva, például van fedett, folyosószerű buszmegálló, ahol az ajtó elé áll a busz és így se nem ázol meg, se nem akadályozod a leszálló embereket és okosan lehet felszállni, szépen sorban. Meg van olyan is, hogy bent ülsz a váróban és az ajtó akkor nyílik ki, ha beállt a busz a helyére, az ajtóhoz. És senki nem akar bliccelni. Mondjuk ahogy vezetnek az itteni buszsofőrök, az elképesztő, de igazából imádom. Mivel itt nincs vidámpark, mindig megkérem Marcit, hogy üljünk az emeletre, bár ő is azt szereti, mert onnan nézve egészen izgalmas a buszozás, olyan mint a hullámvasút. Nem viccelek. Én mindig azt hiszem, hogy elvisszük a táblákat, lámpákat, házakat a busz tetejével/oldalával, amilyen őrülten tudnak kanyarodni és NEM! Mindig elmegyünk mellettük 1-2 centire.. de amikor azt hinnéd, hogy egyenesen megy a busz, olyan fordulatot vesz, hogy kapaszkodnod kell.. mint a hullámvasúton, néha el is áll a lélegzetem, meg be is csukom a szemem a biztonság kedvéért... Ma mentünk a reptérre, egy néni vezetett, de férfiakat megszégyenítő módon. :D Imádom az ilyen nőket. Nagyon izgalmas utunk volt, nagyon tudott a néni. :D

A reptéren találkoztunk Édesanya egy kollégájával, Imrével, aki egy konferenciára látogatott ide, egy másik kollégájával együtt, és hozott nekem egy csomagot, bőröndöt igazából, amit Édesanya gondosan összecsomagolt. Annyira jól esett találkozni vele. Nem csak azért, mert magyar nyelven szólt hozzám valaki (végreeee!!!), hanem mert olyan cuki ember, a legpozitívabb értelmében. Otthon ahhoz szoktam hozzá, hogy senki nem mosolyog, mindenki a problémáival van elfoglalva és olyan.. olyan kedvtelen. De ő vigyorgott rám és ez most sokat jelentett és kedves is volt és közvetlen és ő találkozott ma az én anyukámmal, ami miatt már alapból jó ponttal indult. Mondjuk az is sokat számított, hogy itt az angolok ugyebár egyáltalán nem puszizkodnak, én viszont nagyon puszizkodós vagyok, és vééégre, neki lehetett adni. :))) (Ha tudnátok, hogy mennyire hiányzik a pusziadás..nem gondoltam volna.)
Szóval a mai napom nagyon vidáman zárult és olyan lelkes vagyok.

Van a Livinek most sok szép új ruháááájaaaaaaa.

Egyébként megjegyezném, hogy az angolok azt sem tudják, hogyan kell puszit adni.. sikerült zavarba hoznom egy fiatalembert, bár már fáradt voltam mentségemre szólva, automatikusan adtam neki két puszit. Annyira zavarba jött szegényem, és nem igazán tudta, hogy mi történik. Aztán másnap nagy elnézéstkéregetés közben elmondtam, hogy itthon ez a szokás. :)))) Azóta nem adok senkinek sem puszit. (Ezért volt ekkora jelentősége a ma estének, ezúton is köszönöm! :))) )

Oh, igen, ami szintén pozitív a mai napban, hogy a laptopomhoz sikerült venni angol tápkábelt, úgyhogy átalakítás nélkül is a falba lehet dugni.
Öröm és boldogság. :D