Voltunk ám kirándulni szerdán a városban, 2 hét után sikerült megejteni ezt is. Marci már írt erről bővebben, úgyhogy annyira nem fejteném ki, viszont mellékelnék pár képet Manchesterről. (mobillal készültek)
 

Ez a Cathedral of Manchester. Csodaszép a körülötte lévő terület is, minden tele van virággal, de maga az épület is elképesztő. Hatalmas ablakai vannak, amikről nem sikerült élvezhető képet készíteni, úgyhogy nem tudom most megmutatni, de tényleg nagyon szépek.





























































Ez a kép is a katedrálisnál készült, itten látható az az óriáskerék, amire nagy lelkesen felültünk.

































































 

Ezt pedig már a magasból fotóztuk. Nagyon tetszik nekem ez a város, az az igazság.


































Ez pedig a kedvenc utcám, so far. :D Befedtek 1-2 utcát, az egésznek olyan filmes, hollywoodi hangulata van, elképesztően kreatív kis utca. Ebben az utcában van a mozi is, majdnem beültünk egy imax filmre, de nagyon drága.





























































Hát ez lenne Manchester elég röviden összefoglalva. Nagyon kreatív és ízléses városnak tartom, nagyon jól érzem magam benne.

Tegnap egyébként borozgatós estét tartottunk az elképesztően jófej lakótársakkal. Az egyikük, Jordan, sütött is nekünk "Apple Crumble"-t, ami hasonlít az almás pitére összetevőiben, de elég érdekes volt első kóstolásra. Egyébként finom, Marci szerint csak cukor kell hozzá és tuti lesz. Ma reggelire nutellás kenyeret ettem tejjel. Szerencsére a nutellának ugyanolyan íze van, mint otthon, de a tejnek... eddig csak müzlivel ettem, úgy nem tűnt fel a különbség, de nagyon furcsa.. kicsit mintha keserűbb is lenne, de van egy olyan utóíze, amit nem nagyon tudok mire vélni.. :D

Most neki állok tanulni, magamtól(!), mert nagy bennem a lelkesedés és csupa hasznos dolgot tanultunk az elmúlt 2 héten és azért...elég nyomás is van rajtam.. mert itt az a szokás a diákok körében, hogy mindenki tudja az anyagot oda-vissza a következő órára, kivétel nélkül mindenki, úgyhogy bele kell húznom. Itt aztán nem az van, hogy a félév végén állsz neki tanulni, aztán levizsgázol és kész.. Csak hogy szemléltessem is: novemberben le kell adni kettő tantárgyból kettő esszét. A facebookon meg azt látom, hogy az összes csoporttársam azon aggódik, hogy hogyan írják meg az esszét, az ezerötszáz szóból még csak ezerkettőszáz van meg.. és mikor megkérdezték, hogy nekiálltam-e, furán néztek rám, hogy még nem. Nagyon másra vannak ők nevelve/tanítva/szoktatva. De ez jó. Csak nehéz átszokni..