Ezt most muszáj leírnom, mielőtt elfelejtem.
Olyan szépet és egyben elég furcsát álmodtam az éjjel.
Visszamentem az időben Kaposfüredre és 9 éves voltam. Éppen beálltunk a hídra a kocsival, benne apával, anyával és tesómmal. Mindenki bepakolta a cuccokat a csomagtartóból a házba, én meg elfutottam megkeresni a pajtásaimat és azon gondolkodtam, hogy ha én most 9 éves vagyok, akkor a pajtásaim milyen idősek. Megtaláltam a barátnőm házát, de még nem volt meg a spániel kutyusa, ebből kikövetkeztettem, hogy ő még kisebb, mint kellene lennie, vagyis akkor biztos most hátul játszik (a kisebbik) velem(!) a kertben, mert hogy állandóan ott lógtunk. Majd haza futottam valamiért és összefutottam a mai 23 éves Livivel és közöltem vele, hogy ő nem is lehet itt, mivel Angliában van. Megölelt(!), megsimogatta a buksimat, aztán elárulta, hogy mégis sikerült haza jönnie Karácsonyra a vizsgák után. Ennek tökre megörültem, mutattam, hogy anyáék már nagyon várnak, úgyhogy menjen csak be, én megyek játszani a pajtásommal... aztán csörgött az óra, ő meg integetett.
Ez a legszebb, amit valaha álmodtam.
