Elérkeztünk a nyár végéhez és a 10-es listámat meg sem merem nézni.
Sajnos ez a nyár most nem kedvezett a kis álmaimnak, de előbb-utóbb ezeket akkor is bevasalom magamon (legalább is, amit még lehet).
Nem sok izgalomról számolhatok be, ami ezt a nyarat illeti. Dolgoztunk, aludtunk, ettünk. Ezzel nagyjából leírtam a nap huszonnégy óráját. Az elmúlt két-három hétben viszont annyira elegem lett ebből az életmódból, hogy kicsit lefaragtam az ébredés utáni lustálkodásból, az interneten lógásból és neki álltam rajzolni, festeni, olvasni és zenét hallgatni. Egészen jól érzem így magam most, remélem ez kitart egy darabig, vagy mondjuk úgy, hogy remélem a festékeim és a vásznak, papírok kitartanak egy darabig. Mondjuk, mivel júliusban viszonylag sokat dolgoztunk, ezért a fizetésünk is szívmelengetően jól eső volt, ennyit én még egy hónapban soha nem kerestem, úgyhogy el is költöttem festékre és vászonra mindjárt. Na, nem az egészet, bár vettem magamnak egy olimpiás pulóvert is, hogy legyen valami ereklyém, ha már ebben az országban volt ez a neves esemény. Megjegyzem, semmit nem láttam belőle, mivel dolgoztunk. A záróceremóniát láttam csak, azt is napokkal később. Szóval ez a nyár most máshogy alakult, mint terveztem. De ami a pozitív oldalra írható az az, hogy elkezdtem végre zeneelmélettel is foglalkozni. Egészen eddig arra vártam, hogy majd egy zeneiskolában megtanulom vagy legalább egy tanár segítségével, de mivel egyik sem áll most rendelkezésre, így magamra maradtam és eddig nagyon jól haladok. Beszereztem hangmérnöki szakirodalmakat is, hangszerekkel és zenével foglalkozó könyveket is, úgyhogy most elláttam magam itthoni időtöltésre alkalmas eszközökkel. Oh, igen: neki álltam ukulelén megtanulni játszani. Mivel a szobánk nyolc négyzetmétert ölel körül, így ez az egy hangszer maradt, ami elfér. Ráadásul ajándékba kaptuk a régi lakótársunktól, Ahmettől. Van még egy mini MIDI-billentyűzetünk is, úgyhogy a zenetanulásomhoz ez így elég most. Egyszer majd a gitárom is jöhet utánam.. úgy hiányzik az én Rosiem.
Hamarosan kezdődik a második kör, a második év az egyetemen, nagyon várom már, hogy visszamehessek tanulni. Reménykedem, hogy ez az év minden szempontból könnyebb lesz, mint a tavalyi, maximum a tananyag lehet nehezebb, de ennek meg még örülök is. :))) Jaj, még annyi mindent szeretnék megtanulni.
Elkészült a héjában sült krumpli (olvadt vajjal, kis sajttal, kis sonkával, tejföllel), úgyhogy rohanok enni, aztán pizzát gyártani. :))) Ölellek benneteket!! :)))
