Most nyugidő van. :) Találtam egy nagyon finom teát: mangós, narancsos, fahéjas és elképesztően jó hangulata van, amennyiben egy teának lehet olyan. :) Közben ezt a dalt hallgatom, bedugtam a fülem, élvezem és szeretem az életem.

Elég nehéz időszakon vagyok túl, azt hiszem, hogy túl vagyok rajta. Sokkal nehezebb külföldön élni, mint gondoltam. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de ezerszer jobban és többet kell küzdeni mindenért. Nyolc nap híján már három hónapja vagyok itt Manchesterben. Hol sokkal többnek tűnik, hol sokkal kevesebbnek. Szeretek itt lenni. Teljesen más. Mindenki kérdezi itt tőlem, hogy de miért, de miért? Nem tudom megmagyarázni. Sokkal nyugodtabb vagyok, de közben izgatottabb is. Otthon kezdtem elfáradni, itt viszont kezdek újra ráérezni a "Liviéletérzésre". Örülök, hogy kirángattam magam a komfortzónámból. Sokat fejlődhetek itt minden tekintetben, ami csak hasznomra válik később, ha most nehéz is.

Találtam már munkát is, nem egy álom munka, de kezdetnek jó. Egy hostesses/báros/éttermes ügynökségnél regisztráltam, kaptam tréninget, megyek minden fele borpincérkedni. A Manchester City Football Stadionban voltam szombaton dolgozni és nagyon tiltakozott ellene minden porcikám és nagyon rosszul éreztem magam. A stadion VIP éttermében voltam borpincér, rendelést vettem fel és kiszolgáltam a vendégeket. Nyolc órán keresztül nem ülhettem le és nem ehettem, nem ihattam közben. Nagyon fájt. Meccsnapokon van csak nyitva az étterem, a vendégek előrendelik az italaikat, ételeiket telefonon, mire megérkeznek, az asztalon várja őket minden. Aztán megeszik, megisszák mind vagy épp meghagyják, ahogy jól esik, aztán kimennek meccsre, majd félidőnél visszajönnek tizenöt percre, hogy megigyák a szintén előrendelt italokat, megegyék a sajtokat és a gyümölcsöket. Aztán újra kimennek, visszajönnek és vacsoráznak, majd isznak megint és haza mennek. Ezt mind hat-hét órán keresztül végzik. Hát tudnak élni, nem mondom. :)))

Ma bent voltam az egyetemen este hatig, vizsgáztam (jól sikerült), aztán hívott telefonon az ügynökség, hogy lenne egy másik tréning fél héttől, elmegyek-e. Elmentem, jól döntöttem. Ez a munka egy kutyafuttató stadionban van, (vajon mi ennek a sportnak a hivatalos neve? eddig csak filmekben láttam ilyet) és a főnökség ott elképesztően jó fej volt. "Multitask person"-ként leszek ott, vagyis lehetek a fogadás részlegen, a bároknál és az étteremnél is. Sokkal jobban tetszik ez a hely, mint az előző. Megtarthatjuk a borravalót is, ami sokszor simán 40-50 font, mert nagyon sok pénzt költenek egy ilyen helyen a nagylelkű fogadást kötő emberkék. Az órabérem 5.49 font (azt hiszem), szóval nem esne rosszul, na. :)))) Meglátjuk.

Most azt tervezem, hogy felkeresek bárokat, ahol élőzene van olykor-olykor, aztán megpróbálok ott dolgozni majd, mint hangtechnikus. Ezt a tippet ma kaptam egy Angliában élő magyar hangmérnöktől, a fejemhez is kaptam, hogy ez hogy nem jutott még eszembe, de tényleg. :))))

Szóval bizakodom, előbb-utóbb most már talpra állok anyagilag/lelkileg is és akkor minden rendben lesz. Januárban meg mindenképpen haza megyek, bár elvileg január közepén már kezdődik a második félév, de ledumálom a tanárokkal, hogy két hetet hiányozni fogok, ha törik, ha szakad. Nagyon rendesek egyébként, majd elkérem az anyagot előre, hogy ne maradjak le. :)

És most az időjárásról röviden. :)))) Rettenet. :))))
Amióta itt vagyok nem is esett olyan sokat. Jó, többet, mint otthon, de nem vészesen. Mondjuk ehhez hozzátartozik, hogy én mindig csak a nyomát láttam eddig, akárhányszor kitettem a lábam a házból, suliból, pubból, melóhelyről, akárhonnan, sosem esett. :)))) Na de, egy hete minden megváltozott. Hideg lett, de, végül is elviselhetően hideg, viszont itt olyan jégesők vannak, hogy például tegnap az étkezőből (a tető ilyen műanyag bigyó) úgy berohantam a konyhába, hogy ihaj, komolyan azt hittem, hogy leszakad. De ezt mindig csak öt percig csinálja, aztán abbahagyja az esést. De.. szóval a tetőtéri szoba sem nyerő ilyen időjárásban. Mindig azt hiszem, hogy jön az egér, amikor elkezd esni. :))))) Szóval az elmúlt egy hétben többször is jól eláztam, az meg bizony elég hideg, na. ÉS! Még mindig nem értem, hogy hogyan esik alulról az eső. :)))) De legalább már van meleg víz és fűtés a házban, mert két hétig nem volt, elromlott a bojler, a tulaj meg nem akart fizetni a szerelőnek. Fazékban vizet melegíteni és hősugárzóval felfűteni a fürdőszobát elég hosszadalmas folyamat volt, de Marci hősiesen megoldott mindent és megtett mindent, hogy hercegnőnek érezzem magam. :))) Szóval túléltük. :)))

Még mesélek, mert van mit, de muszáj mennem aludni, mert holnap is munka van, aztán jó lenne kipihenten menni. :)

Puszillak benneteket! :)