Itt az ideje - 11 nappal az indulás előtt - elkezdeni a blogírást.
Furcsa belegondolni, hogy alig 2 hét múlva már nem a saját ágyamban fekszem egy megszokott környezetben, városban, ahol az emberek az anyanyelvemet beszélik. Félek a változástól, az is megfordult a fejemben, hogy inkább mégis maradnék, mert az sokkal könnyebb. Na, de hogyan várjam el az élettől, hogy jó fej legyen velem, ha nem teszek semmit azért, hogy legyek valaki?! Ugye. Már pedig, ha hangmérnök akarok lenni, akkor nem itt a helyem.
Marci szerint ezt a szakmát nem lehet az iskolapadban elsajátítani, csak a gyakorlatban. A jelenlegi magyar felsőoktatásra sajnos ez igaz is, pedig akadnak zseniális professzorok (a Műegyetemen) is, de fél év alatt képtelenség egy tárgyat/szakterületet megtanulni. Minden porcikámmal remélem, hogy ez más országban máshogy van. Angliából nem sokat láttam még, de azt már tudom, hogy egészségesebb oktatási rendszerük van, sokkal szimpatikusabb, annak ellenére, hogy minden kis buktatóján átestem. Szeretném ezt a szakmát magasabb szinten elsajátítani, ahol az elmélet segítségével hozom létre a gyakorlatot és nem pedig rutinból vagy mert "mások úgy csinálják" alapon oldok meg valamit. Hangmérnök akarok lenni, bármilyen rohadt nehéz is a vele járó költözés, intézkedés, szervezés, munka.
